A földszintes kilátók nagymestere :D
- Lehet, hogy csak egy kis D-Vitaminért hasalt ki?
- Mákszemnyi szemeit talán még az UV sem “látja” meg, annyira beborítja a bundája?
- Mikortól él itt a Földön, helyesbítek, a föld alatt?
-
A palántákat nem ő rágja meg, de elpusztítja azokat, akik ilyet tesznek.
-
A vetőmagokat sem szereti.
-
A borsószemeket legszívesebben kipaterolná az alagútjából, mert ő görkori nélkül is elégedett a gyorságával.
Bosszantott, amikor kifordította a palántáimat, de nem vitt rá a lélek, hogy bántsam. Max. végig sétáltam az útvonalán és romba döntöttem a kilátóit. Jól tudom, galád dolog volt.
Elterjedt az ellene való szelíd harcban, hogy a nagysárfű nevű növény távol tudja tartani a vakodot a kerttől.
- hivatalos latin neve: Euphorbia lathyris.
- vakondokfű,
- vakondűző nagy sárfű,
- hasindító kutyatej.
Ez utóbbi eredete nyúlik vissza a legrégebbre. Ez nem is csoda, hiszen úgy tartja a fáma, hogy a gyógyír előbb volt jelen a bolygónkon, mint maga a betegség.
Amikor megtudtam ezt az infót, békén hagytam a növényt és figyeltem a hatását. Szépen elszaporodott a veteményesemben, mert hagytam, hogy elszórja a magját.
- Nálunk a nagysárfű ott sorjázott, ahol megrepesztette a vakond alagútja a felszínt.
- Az első évben még olyat is láttam, amikor a növény dülöngélt, pedig szélcsend volt. Mivel a korábbi nyomvonalon folyamatosan láttam a mocorgást, így biztos lehettem benne, hogy ezt a föld alatti birtok háborítom okozza. Na, gondoltam, akkor ennyit a nagy sárfűről.
- A második évben oda már csak egy tiszteletkörre ment vissza a kis csibész, ahol tavaly a növény alatt “kéreg vasutast” játszott. A kert más részében azonban tovább vadászott.
- A harmadik évben hasonló élményekben volt részem.
- A negyedik évtől kezdve használom a Biokal természetes alapú talaj- és növénykondicionáló termékcsaládot.
A nagy sárfű azóta is szaporodik és a Biokal pedig felturbózza a növények gyökereit olyan illattal és aromával, hogy nem ízlik a rágcsálóknak. Mivel megfogyatkoztak a föld alatti kártevők, ezért az én kertem már csak az én éléskamrám alapja. A vakod kénytelen volt az új vadászfolyosóit másfelé kiásni.
A vakond megfigyelésem története kb. 20 évvel ezelőtt kezdődött. Természetesen nem tűnt el mára véglegesen, hiszen a közlekedési járatait rendszeresen karbantartja, megtanítja a “szakmát” az ivadékainak is, hogy 4-5 év után átadhassa nekik a stafétabotot. 😀
Nekünk, embereknek, néha túl soknak tűnnek, pedig védetté nyilvánították a fajt. Az utóbbi 80-100 év kemikáliáinak köszönhetően, egyre kevesebben vannak.
Tudtad, hogy a vakond és a vakondok is tekinthető egyes számnak, helyesírási szempontból?
A mellékel képek forrásai: Pixabay és saját fotó
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!