A Hold, a tűz meg én 😂

A Hold az én bolygóm. Csak így, egyszerűen. A tüzet akkor szeretem, amikor kordában tudom tartani. Például a téli fűtéskor vagy a nyári sütögetéskor.

Már gyerekkoromban csináltam dolgokat, amelyeket a szüleim, nagyszüleim nem igen tudtak hová tenni, mire vélni. Nemcsak furcsállották, de rosszallották is. Néha még bünti is járt érte.

Például imádtam éjszakázni, ami azért valljuk be őszintén, a nagyszülőkkel egy szobában alvás éveiben nem volt egyszerű. Ráadásul ők már este 8-kor lámpaoltást tartottak, mert korán kelők voltak.

Néhány dolgot nagyon szerettem az éjszakákban, például:

  • a takaró alatt elemlámpával olvasni,
  • bekuckózni az étkezőasztal alá és zavartalanul ábrándozni vagy
  • kiosonni a konyhába és az ablakából bámulni a Holdat.

Ne is mondjam ugye, hogy többnyire hamar lebuktam. Mégis mindig, újra meg újra „bűnbe estem”. 😂

A bolygómat, kisgyerekként

  • csak csodáltam, de
  • nem értettem,
  • miért nem esik le, és
  • hol van nappal.

Kiskamaszként az volt a fixa ideám, hogy a Hold követ engem. Az ellenkezőjéről nem tudtak lebeszéli, pedig nagyon sokszor próbáltak.

A tűz is el tudott varázsolni.

Amikor én még kislány voltam, meg még aztán is nagyon sokáig, fával és szénnel fűtöttünk. Télen, amikor már délután 4-kor sötétedett, a konyha volt a főhadiszállásunk. Összetartott bennünket a családi tűzhely melege. Szó szerint is.

A kamaszkoromat a nagymamámmal már csak kettesben éltük. Októbertől februárig a konyha tele volt zsúfolva. Zsákszámra álltak benne a megtörésre váró diók. A nagymamám, hogy kiegészítse a kevéske nyugdíjat, szerződött az Áfésszel, dió ügyben is. Minden kg héjas dióból 30 dkg az Áfészé volt. A többivel azt csinálhattunk, amit akartunk. A ráadás az volt, hogy a héja remek tüzelőnek bizonyult. Annyira, hogy csak 1-1 maréknyit volt szabad a kályhába dobni, mert – ahogyan a nagymama szokta mondani – ég, mint a pokol.

Közben mindig beszélgettünk. Sokat mesélt a gyerekkoráról. No meg a lánykoráról, az udvarlókról és a legényfogó babonákról. Így történt meg, hogy 16 évesen, Szilveszter éjszakáján, megtanított ólmot önteni. Néztem a lángot, amely melegítette a blombát. Azon morfondíroztam, milyen tudománya lehet ennek a szürke fémdarabnak, hogy meg tudja jósolni nekem, mi lesz a férjem foglalkozása. Ezt, akkor halálosan komolyan gondoltam. És, a nagymama még csak nem is mosolygott rajtam.

Talán te is úgy gondolod, ahogyan az emberek többsége, hogy a tűz meg a víz mennyire nem férnek össze. Pedig de.
Mindkét elem bennünk van valamennyiünkben. A testünkben és a lelkünkben egyaránt. A bennünk történő égés 36 °C hője, időnként magasabbra emelkedik. Például, amikor

  • izgulunk,
  • fizikailag terheljük magunkat,
  • lázunk van vagy, amikor a
  • szívünk lángra lobban.

Bizony a lelkünkben is ott van tűz.

Mi is történik, amikor vágyakozunk valami után?

Nemcsak a szívünk fáj érte, de  “harci tűz” ég a lelkünkben. Gondolkodás nélkül, lelkesen teszünk érte, hogy úgy legyen, amint szeretnénk.

Amikor nem sikerül?

Kialszik a tűz, oda a lelkesedés, hamu lesz a parázsból.

Hogyan is vannak ők egymással?

Ők ketten a 4 őselem családjának tagjai. Bennünk is és a természetben is hasonlóan, mint

“Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,”

Ám ez az összetartozás nem alkalmi, nem időszakos vagy évszakos. Ez egy szünetmentes konfiguráció.

A Világegyetem az egyensúlyra törekszik. Nekünk kell őriznünk a lángot és gátak között tartani a hömpölygő vízet. A fizikai valóságban is és átvitt értelemben is.

Ellenkező esetben az Univerzum az

  1. Enter helyett, ami a holnapot hozza el nekünk, a
  2. Delete gombot fogja megnyomni és akkor itt a vége, fuss el véle. Kérdés, lesz-e hova?

Ma még működik a Backspce gomb –  hátra lépés vagy esély a javításra.

 

 

 

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .