A meteorit sztori következő lépései

A történet nem ért véget azzal, hogy a Winchcombe fölött a Földre érkezett meteoritról megállapították, hogy

• az eddig ismertek közül a legnagyobb,
• a legtisztább,
• a Naprendszer legkorábbi szakaszainak történelméről hordoz információkat,
• gazdag szerves vegyületekben,
• a Napnál idősebb csillagok porszemcséi találhatóak benne.

Az Egyesült Királyság meteorit kutatói most elemzik az anyagot, gyakorlatilag porszemenként.

A további vizsgálatoknak meghatározott sorrendben, előre rögzített protokoll szerint kell történniük.

Feltétlenül az időérzékeny mérésekkel kell folytatni az elemzéseket azért, mert a meteoritok általában tartalmaznak instabil és széteső elemeket is. Ezekkel az analízisekkel kell indítani és a Földre érkezést követő első hónapban el kell készülni velük. Minél gyorsabban ki tudják értékelni a lebomló elemeket, annál értékesebb információkhoz juthatnak.

A meteoritok nem radioaktívak és nem bocsátanak ki káros sugárzást.

Jól meg kell vizsgálniuk a meteoritban található szerves vegyületeket is, hiszen mindig fennáll a veszélye annak, hogy a Föld szennyeződhet az így érkező anyagok által.

Tehát minél gyorsabban szükséges elemezni a szerves összetevőket is.

Minél jobban megértik ezeket az anyagokat a meteoritokban, annál jobban össze tudják rakni azt a folyamatot, amely a Föld születéséhez vezetett. Ez képet adhat arról, hogy a Földhöz hasonló bolygók mennyire voltak elterjedtek, esetleg vannak még ma is a Naprendszerben, de akár az egész Univerzumban is hasonlóak.

Meteoritot keresni egy kis faluban és a környező mezőkön, általában nem veszélyes és különösebb kockázatelemzést sem igényel.

Ennek a rendje, hogy

• engedélyt kérnek a  tulajdonosoktól, hogy bejuthassanak a területükre,
• felhívják az érintettek figyelmét, hogy vigyázzanak a “talált tárgyakra”, ezért zárják be a kapuikat és
• nagyon figyeljenek a lábuk elé, véletlenül se tapossanak rá.

Igen ám, de most nem általában van, hanem világjárvány. Ezért minden megváltozik.

Az Egyesült Királyság kormánya jelenleg megtiltja az állampolgároknak az otthontól való távoli utazást, kivéve, ha az utazás elengedhetetlen.

Külön engedélyt kellett kérnie a hivatalos meteorit kutató csoportnak is, hogy Winchcombe-ba utazhassanak, amelyet természetesen meg is kaptak.

Gondoskodtak a maszkok viseléséről és a 2 m távolság betartásáról, amikor a helyiekkel beszélgettek.

Monica Grady cikke így fejeződik be:
Szívesen vettem volna részt a kutatásban, annak ellenére, hogy  Sara Russell kollégám azt mondta nekem, hogy az első óra után, az ingatlan tulajdonos háza előtt lévő úttest tisztítása fogkefével történik. Izületes térdeim ezt nem bírták volna. Ezért  visszatértem a bázisra, és ugyanolyan fontos dolgot csináltam: gépeket indítottam útnak, hogy a Greenwood kockázatértékelési papírjai rendeződjenek. Jutalomként megnézhettem az új “családtagunk” első közeli fényképeit. A „Winchcombe” néven került be a meteorit kutatások történelmébe. Lehet, hogy kicsit hasonlít egy törött grillbrikettre, de számomra gyönyörű.

A példányokat jelenleg a londoni Természettudományi Múzeumban, a Natural History Museum-ban őrzik.