Aludni jó

Az alvás igényünket az életkorunk és az életmódunk nagy mértékben befolyásolja. Amikor iskolások leszünk, már nincs lehetőségünk az ebéd utáni alvásra. Felnőttként meg aztán pláne. Alig várjuk a hétvégét, hogy végre kialhassuk magunkat. Ha máskor nem, legalább a kiadós vasárnapi ebéd után. 😀

Az ebéd utáni sziesztát, hosszúságuk alapján, 2 csoportra oszthatjuk?

1. A rövidebbek – 10-30 percesek – frissítő szundikálások és
2. a hosszabbak – akár 1,5-2 órányiak – helyreállító alvások.

Terjedelmük függvényében különböző tanulási folyamatokat támogatnak. Valójában még mindig nem ismerjük jól azokat az okokat, amelyek miatt a rövid szunyókálás annyira hasznos az éberség és az összpontosítás szempontjából.

A hosszabb alvásokról viszont bebizonyították, hogy regenerálóak, mert van idő a többi alvási szakaszra is.
A hosszabbak során, mint amilyen az éjszakai alvásunk, „kétféleképpen” alszunk. Ezek

1. a REM és
2. a nonREm fázisok.

A gyors szemmozgásos, azaz a REM fázis során az agy szinte ugyanolyan aktív, mint ébren. Ez teszi ki az alvásunknak kb. 20 %-át. A tanulást, a hosszú távú memóriát és az érzelmi memóriát is támogatja.

A REM-alvás során az agyban rögzülnek az újonnan kialakult elektromos kapcsolatok, amelyek fontosak a motorikus képességek javulásához.

A non-REM alvás teszi ki a nagyobb részt, ez 80 %. Ez a szakasz lassú agyhullámokat és úgynevezett alvási orsókat egyaránt tartalmaz. A szakemberek szerint, az alvási orsók újra aktiválják és megszilárdítják az emlékeket. A lassú agyhullámok és az orsók egyaránt növelik a képalkotást, vagyis az agy képességét, hogy megtanulja és alkalmazkodjon az új ismeretekhez, tapasztalatokhoz. Ezért ez a pihentetőbb szakasz, itt nem álmodunk.

Ez a két fázis folyamatosan váltja egymást minden alvásunk során.

Bár a szundikálásnak sok pozitív rövid távú hatása van, álmatlanságban szenvedőknek nem ajánlott. Azért, mert a szundítás csökkenti az álmosságot, megnehezítheti az esti lefekvéskori elvalvást.

Kutatásokat folytattak a gyakori szunyókálás és a BMI érték, valamint a vérnyomás alakulása közti kapcsolatokra. Azt az eredményt kapták, hogy a rendszeres szundikálás generálhatja az elhízást és a magas vérnyomást is.

Azt is megnézték, milyen társadalmi rétegeket érint ez az ebéd utáni szokás. A szundikálás gyakoribb volt

• a több műszakban dolgozóknál,
• a nyugdíjasoknál és
• a dohányosoknál.

Ez a szám tovább emelkedett az alvászavarokkal vagy elhízással kapcsolatos génekkel rendelkező emberek körében.

Az, hogy a szunyókálás milyen mértékben volt káros vagy előnyös ezekre a csoportokra, továbbra sem ismert. Az viszont nyilvánvaló lett, hogy a délutáni szieszta gyakoribb azokban a csoportokban, akik alvászavarban szenvednek vagy bármilyen okból több az alvás igényük.

Tudtad, hogy az agyunk a legzsírosabb szervünk?