Aludni jó
Az alvás igényünket az életkorunk és az életmódunk nagy mértékben befolyásolja. Amikor iskolások leszünk, már nincs lehetőségünk az ebéd utáni alvásra. Felnőttként meg aztán pláne. Alig várjuk a hétvégét, hogy végre kialhassuk magunkat. Ha máskor nem, legalább a kiadós vasárnapi ebéd után. 😀
Az ebéd utáni sziesztát, hosszúságuk alapján, 2 csoportra oszthatjuk?
- A rövidebbek – 10-30 percesek – frissítő szundikálások és
- a hosszabbak – akár 1,5-2 órányiak – helyreállító alvások.
Terjedelmük függvényében különböző tanulási folyamatokat támogatnak. Valójában még mindig nem ismerjük jól azokat az okokat, amelyek miatt a rövid szunyókálás annyira hasznos az éberség és az összpontosítás szempontjából.
A hosszabb alvásokról viszont bebizonyították, hogy regenerálóak, mert van idő a többi alvási szakaszra is.
A hosszabbak során, mint amilyen az éjszakai alvásunk, „kétféleképpen” alszunk. Ezek
- a REM és
- a nonREm fázisok.
A gyors szemmozgásos, azaz a REM fázis során az agy szinte ugyanolyan aktív, mint ébren. Ez teszi ki az alvásunknak kb. 20 %-át. A tanulást, a hosszú távú memóriát és az érzelmi memóriát is támogatja.
A REM-alvás során az agyban rögzülnek az újonnan kialakult elektromos kapcsolatok, amelyek fontosak a motorikus képességek javulásához.
A non-REM alvás teszi ki a nagyobb részt, ez 80 %. Ez a szakasz lassú agyhullámokat és úgynevezett alvási orsókat egyaránt tartalmaz. A szakemberek szerint, az alvási orsók újra aktiválják és megszilárdítják az emlékeket. A lassú agyhullámok és az orsók egyaránt növelik a képalkotást, vagyis az agy képességét, hogy megtanulja és alkalmazkodjon az új ismeretekhez, tapasztalatokhoz. Ezért ez a pihentetőbb szakasz, itt nem álmodunk.
Ez a két fázis folyamatosan váltja egymást minden alvásunk során.
Bár a szundikálásnak sok pozitív rövid távú hatása van, álmatlanságban szenvedőknek nem ajánlott. Azért, mert a szundítás csökkenti az álmosságot, megnehezítheti az esti lefekvéskori elvalvást.
Kutatásokat folytattak a gyakori szunyókálás és a BMI érték, valamint a vérnyomás alakulása közti kapcsolatokra. Azt az eredményt kapták, hogy a rendszeres szundikálás generálhatja az elhízást és a magas vérnyomást is.
Azt is megnézték, milyen társadalmi rétegeket érint ez az ebéd utáni szokás. A szundikálás gyakoribb volt
- a több műszakban dolgozóknál,
- a nyugdíjasoknál és
- a dohányosoknál.
Ez a szám tovább emelkedett az alvászavarokkal vagy elhízással kapcsolatos génekkel rendelkező emberek körében.
Az, hogy a szunyókálás milyen mértékben volt káros vagy előnyös ezekre a csoportokra, továbbra sem ismert. Az viszont nyilvánvaló lett, hogy a délutáni szieszta gyakoribb azokban a csoportokban, akik alvászavarban szenvednek vagy bármilyen okból több az alvás igényük.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!