Bolondság vagy örökség?

Néhány nappal ezelőtt egy családi hiedelem-csokrot osztottam meg veletek a Segít a Hold Facebook csoportban. Nos, azóta folyamatosan jönnek velem szemben a Facebookon is és a böngészőkben is a babonákkal és hasonlókkal foglalkozó témák. Elsősorban az Újév napjához és a január 6. Vízkereszthez kapcsolódóak vannak többségben, de becsempészték a szilveszterieket is.

Több tevékenység is érintett a szokások, hiedelmek és babonák témában. Mivel a magyar évszázadokon keresztül elsősorban földművelésből élt, így ehhez kötődik a legtöbb. A várható terméshez és az időjáráshoz. No, meg a hajadonok jövendőbelijéhez. Ez utóbbinak az alapja a nők speciális társadalmi helyzete volt.

A türelmetlenebb hajadonok már András napra virradó éjszakán, elkezdték a férjjelöltek jóslását. Luca napján aztán jött a folytatása. És akinek mégsem volt ennyi elég, az Újév napjára virradóan ólmot is öntött.

Tény, hogy vannak dolgok, amelyek kiirthatatlanul gyökeret vernek a kollektív tudatalattiban.

A leghétköznapibb példa talán a reggeli ébredésünkhöz kötődik. Talán már Magyarországon sem találunk olyan otthont, ahol ne volna legalább 1 mobiltelefon.
Még pajzán gondolat sem volt az „okostelefon” kifejezés, de a készülékek nagy hányadán volt ébresztő funkció. Sőt, nagyon hamar megjelent a hozzá beállítható effektek/zenék listája is.

Nos, kérem szépen. A magyar – mindezek ellenére – még mindig úgy emlegeti, hogy mennyire nem szereti azt, „amikor reggel az óra/vekker  csörög és kelni kell”.

Ha ez elfogadott – és miért is ne lenne az, hiszen az első mechanikus órák már 7 évszázaddal ez előtt megjelentek -, akkor miért kellene a megöröklött szokásokat, amelyek valaha magától értetődőek voltak, egyszer csak megvetendő babonának, ostobaságnak tartani?

Minden magyar tudja, hogy Hollókő a világörökség része. Az sem titok, hogy a húsvét hétfői hideg vizes locsolás egy termékenységi varázslat. Mégis évről évre egyre többen jönnek – magyarok és külföldiek vegyesen – és fizetnek a látványért.

Aztán van még nekünk Hortobágyunk, Őrségünk, Szennánk és Szentendrénk is, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezeken a helyeken is, ugyanúgy, mint Magyarország nagy részén és a környező országok magyarlakta településein, az emberek életének része volt mindaz, amit ma sokan butaságnak, tévhitnek, ostobaságnak, téveszmének, hiedelemnek neveznek.

Ezek szerint, akkor a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink és további felmenőink mind hülyék, eszetlenek, zavarodottak voltak. Na, és mi, a leszármazottak, megőriztük a génjeinkben és ezek szerint buták, ostobák, hülyék, eszetlenek, zavarodottak lettünk és tovább adjuk a lemenőinknek.

Úgy gondolom, a fejlődő tudomány és a még annál gyorsabb ütemben elhatalmasodó technika sokat tett a termékenységért. Nőkért és férfiakért egyaránt.
A terméshozam és a hatékony állattenyésztés sem marad ki a növekedésből. Tény, hogy egészen másfajta termékenység varázslás folyik napjainkban.

Úgy gondolom, amikor valaminek a miértjét nem ismerjük vagy nem értjük, meg kell ismernünk, mielőtt véleményt mondunk róla. Attól, hogy valami ma már nem működik, attól még nem elítélendő.

Tudtad, hogy az emberek  – az ébresztők feltalálásáig – a Nap felkelésének irányába fordították a fekhelyüket?

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .