Mi folyik itt?

Annak ellenére, hogy Medárdkor nem esett – legalább nálunk egy csepp sem -, mégiscsak elmondom, mi jutott eszembe a víznapról. 😂

Emlékszem egy nem tegnapi reklámra, amelyben 2 kiskamasz fiú valóságos cunamit csinált az esti fürdés közben, a kádban.
Az édesanyjuk, a hatalmas ricsajra benyitott, rákérdezett: Mi folyik itt?
A srácok, fülig érő szájjal, kórusban válaszolták: Ez csak víz!

Azt ma már a gyerekek is tudják, hogy a víz

• létszükséglete az emberi életnek és
• drága dolog.

Egyrészt azért, mert a csapvíz árához még hozzá kell számolni a csatorna használati díját, amelyet a háztartásban elhasznált „ivóvíz” mennyisége alapján számolják ki.

Másrészt, a globális felmelegedés kézzel fogható hozadéka a szárazság és az aszály.

Harmadrészt, erősen fogy a Föld víz készlete.

Negyedrészt, fontos dolog valamennyiünk számára a szűkebb és tágabb környezetünk óvása.

Az senki előtt sem titok, a növények kifejezetten szeretik az esővizet.

Vajon mi lehet ennek az oka?

• Napjaink szóhasználatával fogalmazva, mert így szocializálódtak. Ők már akkor itt voltak, amikor az ember még pajzán gondolat sem volt. Mivel nem volt aki kutat ásson, vizet húzzon, majd megöntözze őket, ezért önellátókká váltak.
• Ez a víz sokkal lágyabb, mint a vezetékes/és vagy kútvíz.
• Akár hiszed, akár nem, mind a mai napig meg tudják különböztetni, hogy a locsoló vizük  vagy a felhőkből érkezett.

Nem is olyan régen, az automata mosógépek megjelenése előtt, például a nagymamám még a mosógépbe is esővizet hordott, a ereszcsatornához telepített hordóból.
Az is evidens volt, hogy az ilyen vízzel mostunk hajat és sokkal lágyabb, csillogóbb és könnyebben fésülhetőbb lett.
Szándékosan nem mondom, hogy volt, mert ez ma is tény, csak nagyon kevesen használják e célra. Igaz, jóval tisztább volt, mint napjainkban.

A gyep, a veteményes, meg a virágoskert locsolására viszont ismét felfedezte az emberiség, az égi áldásként érkező, csapadékot. Ennek én kifejezetten örülök, mert erről is azt vallom, mint sok más régi tapasztalatról, hogy a hagyományainkat nem kell őrizni akkor, amikor élni is lehet bennük és velük.

A csapadék gyűjtése

• fontos,
• hasznos,
• környezet- és
• pénztárca kímélő és
• sokféleképpen megoldható.

Az elvezetése speciális infrastruktúrát igényel. Hazánkban még a fővárosban sem mindenütt megoldott kérdés.

Akinek gondot okoz egy zápor vagy akár egy közepes felhőszakadás és/vagy fel tudja használni a kertjében, az megkeresi a maga számára szimpatikus megoldást. Kertvárosi részen élünk. Itt mindenki maga talál rá módot, ahogyan tud.

A csapadék tárolására alkalmas eszközök tárházának és a lakók fantáziájának semmi sem szab határt. 🤣

Mondok néhányat, a teljesség igénye nélkül.

• Kiürült festékes, olajos hordók.
• Horganyzott és fajansz fürdőkádak.
• Ókori amforákra hajazó óriás edények.

A hordók, a tartályok lehetnek fémből, fából műanyagból. A méretük igény és lehetőség függvénye, de – jobb esetben – képes befogadni a háztetőről lezúduló víz mennyiségét. Ezek, többé-kevésbé, emberi áron elérhetők, még az újak is. Így ezek a legelterjedtebbek.

Az agyagból készültek nagyon szépek, legalábbis nekem tetszenek. Ezeknek az ára már nem az átlagkeresetekhez igazodik.

Az önkormányzatok, 2 évente, ingyen biztosítanak 300 és 500 literes esővízgyűjtő tartályt. Igaz, zsámoly nem jár hozzá. Mi is így kezdtük. Aztán úgy döntöttünk, hogy a zsámoly árából inkább veszünk 3 db IBS tartályt, használtan, de kitisztítva. 😀 Így is lett és most, a szomszédban lakó 1000mester fiatalember ügyességének köszönhetően, egymással össze vannak kötve.

A következő újításunk egy okos szivattyú lesz, mert csak könnyebben fuvarozza a vizet, mint mi. 🤣

Úgy gondolom, most már korlátlanul énekelhetjük, hogy “Add már Uram az esőt!”