Rigó-Riviéra

A Vízöntő zodiákusjelhez sorolt állatok – a levegő őselemének köszönhetően – elsősorban a madarak.

Egyéb repülő jószágok, például a lepke, a szitakötő szintén idetartoznak.

A 4 lábúak közül a kenguru és a zsiráf is a Vízöntő jel állata.


A kánikula ellenére napjában többször kimegyek a kertembe, mert

  1. egyrészt reggel és este is megöntözöm a növénykéket,
  2. másrészt a madáritató miatt.

Ez utóbbit azért, mert folyamatosan frissítem a benne lévő vizet, hiszen

  • jönnek a madárkák rendszeresen inni, de
  • hamar felmelegszik és
  • gyorsan el is párolog.

Pár nappal ezelőtt, kb. 10 órakor, az „ellenőrző körút” végeztével, a kerti tároló rendezésének álltam neki. Meleg is volt, és egy idő után el is fáradtam. Leültem pihizni, amikor egy fekete rigó érkezett inni.

A 4. korty után óriási pancsolásba kezdett és nagy hangon mondta a magáét. Szerintem hívta a párját, aki – az érkező hangok irányából következtetve – a kert végében, a juharfa és az orgonabokrok lombjai közt, húzódott meg.

Mozdulni se mertem, nehogy megzavarjam a hűsítő lubickolásában. Az is benne volt a pakliban, hogy esetleg elijesztem. Nem tartott tovább az egész 1 percnél és huss, a rigó elrepült a párja irányába.

Abban a reményben, hátha visszajön vagy esetleg a másik madár is kedvet kapott a strandoláshoz, előkészítettem a telefonomat.

Nem kellett sokáig várnom. Bizony visszajött. Ezt a videót akkor készítettem, a kánikula kellős közepén. A másodperc tört részéig tartott az egész, de sikerült rögzítenem.

Az első visszanézéskor örültem, hogy nem néma film lett. A számítógépre történő feltöltés után fedeztem fel, hogy egészen ismeretlen hangok is hallatszanak benne. Teremtett lélek nem volt se közel, se távol, csak ő + én és a párja a kert végében.

Vajon, miről beszélgettek egymással? Azóta sem sikerült kitalálnom. Neked van tipped?

Esti öntözés alkalmával körül néztem a kert végében. Alaposan szemügyre vettem a növényzetet. A magasság, a sok-sok levél, nem könnyítette meg a dolgomat. A juharfa sűrű lombjának védelmező takarásában megláttam egy helyes kis fészket.

Ekkor esett le a tantusz, hogy a madárka azonos lehet azzal, aki  – április óta – kb. 1,5-2 m távolságból, kapirgálva követett. Az első 1-2 alkalommal csodálkoztam is, hogy milyen bátor, mennyire közel merészkedik. Később már hiányoltam, amikor nem láttam.

Betudtam annak, hogy nagyon régóta itatom a madarakat nyaranta. Ősztől tavaszig pedig folyamatosan be van izzítva a madáretető..

Feltételezem, hogy kezdetben, a költési időszak alatt a párjának, később már az egész családnak, fáradhatatlanul gyűjtötte a táplálékot a “kispapa”, miután én a palántázásaim és kapálásaim alkalmával megmozgattam a földet.

Így lett a kertemből a kis fekete rigónak Riviéra.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .