Sok mindenben megosztott ország vagyunk. Véletlenül sem fogok példákat sorolni. Csupán az az egyetlen célom, hogy a mostani hosszú hétvége szereplőit bemutassam a maguk meztelen valóságában.

Október 31. – All Hallow’s Day, azaz Halloween

A kelták újévi ünnepe volt. Őshazájuk a Rajna és a Felső-Duna vidéke. A Római Birodalom terjeszkedése idején eljutottak a Kárpát-medencén, Erdélyen és a Balkánon át, egészen Egyiptomig. Szóval, európai népcsoport voltak és éltek a mai Magyarország területén is. Ugyanúgy nyomot hagytak a kultúránkban, mint a rómaiak vagy a törökök.

A keresztény misszionáriusok “erőszakmentes” módszere az volt, hogy a saját vallásukhoz legközelebb eső pogány szokást beleszuszakolták – mai szóhasználattal integrálták – a keresztyén hagyományokba.
Röviden és velősen: a mai keresztények hittérítő elődeinek köszönhető a mai Halloween ünnepének fennmaradása. A kelták után a keresztények csak 2500 évvel később vették fel az ünnepeik közé.

Végül aztán az angolszászok, amikor kivándoroltak Amerikába, vitték magukkal a hagyományaik között és sikeresen elterjesztették a tengeren túl a Halloweent.

A jó öreg konzervatív európaiaknak pedig itt maradt a All Hallow’s Day, vagyis a Mindenszentek napja.🤣

November 1. Mindenszentek = All Hallow’s Day

Ne tessék megrökönyödni az egyenlőségjelen. Igen All Hallow’s Day – szószerinti fordításban -, azt jelenti – Mindenszentek napja.

III. Gergely 10 évig tartó – 731-741 – pápasága idején jelent meg, majd IV. Gergely –  kb. 100 évvel később – egyetemes ünneppé nyilvánította  .

Gyűjtőnévnek is mondhatjuk, mert azoknak a földi halandóknak állít emléket, akik kiérdemelték, hogy a szentek soraiba kerüljenek. Ők, a külön nem üdvözültek – helyhiány miatt – nem fértek bele a keresztény naptárba.

2000. óta – az addig kizárólag keresztény ünnep – piros betűs ünnep lett.

• Voltak, akik kifejezetten örültek neki – végre, már éppen ideje volt.
• Voltak, akik felhúzott szemöldökkel azt kérdezték – miért?
• Voltak, akiket lázba hozott az újabb munkaszüneti nap.

Szívesen mondanám, hogy ma már nem így van. Nem teszem, mert nem mondanék igazat.

November 2. – Halottak napja

Ezen a napon azon elhunytakra emlékezünk, akik a tisztítótűzben, a mennyország előszobájában várják, mi lesz a folytatás: mennyország vagy pokol?

Ez az a nap, amikor az élők az eltávozott szeretteik végső nyughelyéhez látogatnak. Virággal, koszorúval és gyertyák gyújtásával emlékeznek.

A Halottak napja talán ezért egy kicsit szomorkásabb. Sok minden van – és mindenkinek más és más – e mögött a bánat mögött.

Azonban van még valami. Egy hatalmas bizakodás, mert biztosat senki sem tud arról, van-e élet a halál után. Onnan még senki nem jött vissza, aki elmesélhette volna.

Csupán csak tiszta szívből reménykedünk.

Mit tehetünk még?

Úgy gondolom, Fekete Istvánnál szebben még nem fogalmazta meg senki.

“Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.”

Emlékezzünk hát az örökké szépekre!  Mi, akik ismerhettük az ő

• a hangját, az illatát, az ölelését, a mosolyát és

• a szavait, a gondolatait, a tanácsait – adjuk tovább fiainknak, lányainknak, hogy ők is emlékezhessenek rá és tovább adhassák az övéiknek!

Ez az ember halhatatlanságának titka. Ma még.

Számomra ezek a napok inkább szólnak az elődeink iránt érzett tiszteletről és szeretetről, mint a távozásuk felett érzett veszteség miatti édes-bús kesergésről. De ettől még nagyon tud fájni a hiányuk.