Az aszteroida titka

A tudósok már régóta tudják, hogy bizonyos összetevőkre van szükség az élet támogatásához. Különösen a vízre és a legfontosabb szervesanyagokra, például a szénre. Az elmúlt években megtalálták mindkét összetevőt óriási aszteroidákon és más égitesteken is.

De mindeddig egyetlen tanulmány sem szolgált földönkívüli mintákon alapuló, meggyőző bizonyítékokkal arról,  hogyan és mikor keletkeztek.
Naponta 50-150, 10 grammnál nagyobb, meteorit csapódik a Föld felszínére. Ezek az apró sziklák kémiai nyomokat hordozhatnak a naprendszerünkről, de amint belépnek a légkörünkbe – és különösen miután becsapódtak a Földbe – szennyeződnek.

Ezért indultak az űrmissziók, hogy földön kívüli részecske mintákat gyűjtsenek közvetlenül az aszteroidákból, az üstökösökből, a Holdról és a Marsról.

Az egyik ilyen küldetést a Japán Aerospace Exploration Agency (JAXA) indította még 2003-ban, a földközeli Itokawa aszteroidához. Ez a projekt lett a Hayabusa misszió. A „Hayabusa” a japánul azt jelenti, sólyom.

A Hayabusa űrhajó 2005-ben – kétéves, problémás  űrrepülés után – az aszteroida közelébe került. Hat hét távoli megfigyelés után, 20 kilométer magasságból fejest ugrott az Itokawa felszínére.

Két érintést hajtott végre, miközben másodpercenként több mint 25 kilométeres sebességgel haladt az űrben. Ezek az érintések hasonlítottak arra, ahogyan egy sólyom készül lecsapni a zsákmányára. Ennek a küldetésnek a zsákmánya 😀 aszteroida por volt.

A rakományt biztonságosan tárolva a Hayabusa 2010-ben visszatért a Földre. Ezernyi értékes, szennyeződés mentes porszemcsét hozott magával. 2012-re ezeket a részecskéket gondosan elosztották világszerte a tudósok számára.  Sok volt az 50 mikrométer átmérőjű. Ez, nagyjából, a fele az emberi haj átmérőjének.

A részecskék elemzése kényes munka volt. Csak tű hegyével lehetett őket felvenni, mert a részecske csak statikus elektromossággal tapad a tűhöz, és egy parányi lehelet könnyen örökre elfújhatta volna. Arra is vigyázni kellett, hogy  egyetlen részecskét se rontsanak el földi szennyezéssel, miközben tanulmányozzák őket.

A Dél-Amerikára hajazó formája miatt az „Amazon” nevet kapta.  Tartalmazott szerves anyagokat is és ezúttal az izotópos vizsgálatok egyértelműen földönkívülinek minősítették .

A tudósok  2 féle forrásból eredő szervesanyagot tudtak megkülönböztetni:

1. az Itokawán kialakultakat és
2. a máshonnan származókat.

Érdekes volt felfedezni, hogy az Itokawa milyen magas hőmérsékleteket élt át a múltban. Ez azt jelentette, hogy  legalább 40 kilométer átmérőjű aszteroidához tartozott, mielőtt becsapódott és darabjaira tört, majd ezen törmelékek egy része újra összeállva megalkották a mai Itokawát.

Egyértelműen megállapították, hogy az Itokawa – és feltételezhetően sok más aszteroida a Naprendszerünkben – a vizet és a szerves anyagokat különböző módon és különböző körülmények között képes létrehozni.

Ha az égi kőzetek több milliárd év alatt fejlődhetnek, sőt megoszthatják szerves anyagukat, amint azt az Itokawánál bebizonyították, akkor a Föld talán hasonló égi interakciók eredményeként születhetett.

Ezzel az új ismerettel felszerelkezve spekulálhatnak tovább a Föld saját evolúciójáról az élet kialakulása előtti időkre vonatkozóan.