Bejárta a világot a hír, hogy – a maják naptára szerint – ezen a napon lesz a világnak vége.

A maja kultúrában többféle „naptári” ciklusban gondolkodtak, párhuzamosan. Volt Nap, Hold, Mars és Vénusz naptárjuk. Az összevetéseik, valamennyi csillagászati ciklust magukban foglaló táblázatok.

A Hold fázisainak nyomon követését egyeztették össze a szoláris naptárral, majd a Vénusz és a Mars állásával.

A Nap és a Hold kapcsolata a fontos volt a számukra. Ebben pedig kiemelt szerepet töltöttek be a Hold fogyatkozási szakaszai, illetve az Újhold.

Ez egy rendkívül bonyolult matematikai feladat, mert ezen bolygók sebessége nem kicsit tér el egymástól.

Ők ezeket az eredményeket nagyon primitív eszközökkel érték el. Egy világítótoronyra és pálcikákra volt csak szükségük. A mérési eredményeik pontossága ma is időtálló.

Kevesen tudják, hogy létezik olyan – a maják által készített falfestmény -, amely azt mutatja, hogy 2012. december 21-én a Föld forgástengelye pontosan a Vízöntő csillagképre mutat.

Ez nem jelent többet annál, hogy a maják naptári ciklusa itt véget ért. Innentől már – számukra – egy új ciklus következett.

A világvége elméletet képviselők azt mondták: ha nem ekkor lenne a világvége, akkor a maják folytatták volna a naptár készítését.

Valóban, azokban az években nem létezett további maja naptár. Azóta már ez megváltozott. Megtalálták a régészek a naptár folytatását is.