7 lépés

Elmondok egy olyan sztorit, amelyet éppen most élek, élünk át. Nincs benne szó asztrológiáról. Nincs benne messze mutató tanulság.

Mivel most már egy kicsit látok természetes fénynél, ezért arra gondoltam, beavatlak az előzményekbe is.
Azzal a nem titkold szándékkal teszem, hogy talán segíthetek vele átgondolni a saját helyzetedet. A múltat, a jelent és a jövőt.

Február 22-én megosztottam veled a Facebook csoportunkban azt a rendkívül kellemetlen helyzetet, amelyben pillanatnyilag is leledzem. ITT olvashatod!

Most már a fenti képen is látható fázisnál járunk. Igen, így többes számban, mert vannak kontakt személyek is ebben a történetben.

Tegnap este kiderült, hogy bizony van mitől megijednünk.

Úgy kezdődött, hogy – 2020. márciustól, mind a mai napig –

1. csak akkor megyünk ki a házból, amikor feltétlenül muszáj –akkor is, ha csodabogárnak tartanak miatta – az alkalmak megszámolásához elég a 2 kezem;
2. olyankor maszkot viselünk és
3. kesztyűt is húztunk, pl. BKV, orvosi rendelő, patika, bank, oltások;
4. betartjuk a kötelező távolságot – akkor is, ha kinevetnek miatta;
5. online vagy telefonon vásárolunk;
6. folyamatosan fertőtlenítünk mindent, ami bekerül a házba – akkor is, ha megmosolyognak vagy legyintenek tánk miatta;
7. 3 oltáson vagyunk túl – akkor is, ha miatta úgy néznek ránk, mintha 3 fejünk lenne.

Tettük és tesszük mindezt úgy, hogy – a vírus körüli információk minősítése nélkül -, a családunk féltése az elsődleges szempontunk. Különös tekintettel a 10 hónapos pici lánykára.

Mi féltjük őket, ők féltenek bennünket

• a korunkra és
• a krónikus betegségekre való tekintettel.

Minden óvatosságunk dacára

1. január első felében éjszakákat nem aludtam, fuldokoltam a száraz köhögéstől;
2. január végén szédelegtem napokon át;
3. 28-án volt egy bevérzéses és égő-szúró fájdalom először a jobb, majd a bal szememen, kb. 2 napig – betudtuk annak, hogy előtte való napokban volt az a durva szélviharos időszak és belemehetett valami a szemembe;
4. február 10-11-12-én szintén szédelegtem és
5. február16-án elkezdődött a mostani szakasz.

Ez az elején nagyon hajazott a január 28-i helyzetre, de most másként alakul és változik is tovább. A látásom és a hallásom egyszerre hagytak cserben.

Cserében, belül mindent hallok, csak egy kicsit másként.

• A jobb fülemben hallom, ahogyan „forr az agyvizem”.
• Rágás közben szorgalmasan kalapál egy harkály fejemben.
• Levegővételnél Dart Vadert hallom közeledni.

Mivel nem szerepel a távlati terveimben, hogy az érintett 2 érzékszervemet munka nélkülivé tegyem, ezért felvettem a harcot ezzel a rusnya jószággal.

Szerencsére a férjem, köszöni szépen, jól van. Mindkettőnk mázlijára.

Amit eddig tettem az lassú, de biztos javulást hozott és a háziorvosom is egyetért a konzervatív gyógymódommal.
Annyival azonban kiegészítette, hogy – a vírus hullámzó támadási periódusaira tekintettel – maradjunk szigorú karanténban, március15-ig.
Tegyünk így akkor is, ha a február 28-i második tesztünk negatív lesz, mert ez a hullámvasút jellemző erre a variánsra. Mindenképpen várjuk ki a teljes tünetmentességet.

Bár biztosra vesszük – az azóta megváltozott körülményeink miatt -, hogy nehezebb lesz, mint 2 évvel ez előtt volt, de vállaljuk.

A mi lett volna, ha mindezeket nem vagy nem így teszem,

• akkor is rám talál-e a vírus vagy
• akkor is ily módon, elviselhető fájdalmakkal, zajlik-e a folyamat,

igazi történelmietlen kérdés. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, hogy ha a nagyanyámnak kerekei lettek volna, akkor ő lett volna a miskolci villamos.

Továbbra is hiszünk benne, hogy győzelemre születtünk és „lesznek még szép napjaink”.