+1 óra ide vagy oda

Ez az óra elindult bennünk a létünk legelső pillanatában és az utolsó leheletünkkel együtt fog megállni.
Azt mutatja, hogy melyik szervünk mikor a legaktívabb, mikor használja fel a legtöbb energiánkat.
Ezeket a folyamatokat nem mi irányítjuk, hanem a vegetatív idegrendszerünk. Földi halandó manipulálni nem tudja!

Úgy lettünk kitalálva, hogy a legtöbb erőveszteséggel járó folyamatunk, az emésztés, az éjszakai alvásunk idejére esik.

Roppant egyszerű a magyarázata. Az nem titok, hogy étkezés után a testünk a gyomrunkra koncentrál. Még az agyunkból is átadja az oxigénben gazdag vérünket a táplálék feldolgozásunk segítéséhez.
Jó esetben, a vacsorával bezárólag, naponta 5x eszünk valamit. Ez a folyamat minden alkalommal lezajlik, csak az elpilledés mértéke más és más, a tányérunk tartalmának függvényében.

Mikorra eljön a lefekvés ideje, fizikailag és szellemileg is elfáradtunk. A maradék energiánkra pedig igényt tart az emésztési folyamatunk.

Régóta mondják a gyógyítók, hogy a kevés alvás elhízáshoz vezet. Nem csak azért, mert esetleg nem bírja ki valaki, hogy ne egyen, hanem azért is, mert a feldolgozási folyamat nem tud csúcsra járni, hiszen elvesszük tőle az energia egy részét az ébrenléti tevékenységünkre.

Természetesen a gén állományunknak is van befolyása az eseményekre. Ezért vannak köztünk vékony testalkatú baglyok és gömbölyödésre hajlamos pacsirták.

Hasonló dolog történik ilyenkor, mint amikor nem eszünk, pedig kéne. A túlélési reflexünk bekapcsol, nem engedi, hogy éhen haljunk, ezért utasítja a pajzsmirigyünket, hogy lassítson az anyagcsere folyamatokon és képezzen vésztartalékot. Raktározni pedig kizárólag zsírban tudunk. Beindult a háj-gyár.

Az orvosok és a szüleink is szokták mondani, hogy az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb, a legegészségesebb.
Amint azt a képen is láthatjuk, 21 órától már a mirigyrendszerünk aktivizálásának ideje van
Ekkor indul be az úgynevezett hármas melegítőnk. A teljes törzsünket – alul, középen és lent – egyszerre melegíti.

A test és a lélek egyaránt pihenésre vágyik. Most már érezzük is, nem csak tudjuk, hogy vége napnak, elfáradtunk a lábunk kis ujjától a fejünk búbjáig. Ideje takarodót fújni, hogy a regenerálódás zökkenőmentesen, teljes gőzzel megtörténhessen. Hiszen holnap ismét meg kell felelnünk az új kihívásoknak.

Aki csak annyit csinál, hogy 23 óra előtt alszik el, az már biztosan tesz valami jót az egészségéért.

A bagoly típusoknak, mint amilyen gyárilag magam is vagyok, ez emberpróbáló dolog. Nekem közel 3 évembe került, mire át tudtam rendezni úgy az estéimet, hogy legkésőbb ½ 12-kor ágyban legyek. Szerencsémre azonnal el is alszom. 😀
Azóta azon vagyok, hogy ledolgozzam azt a 30 percet is, ami még hiányzik. Bármilyen nehéz is, meg kell tennem, mert már most ritkábban ébredek görcsökkel, amelyeket a diabetes miatt elfáradt hasnyálmirigyem szokott generálni.
Többek között ennek az „átszervezésnek” az egyik része, hogy a napi posztjaimat időzítem. Természetesen vannak kivételek az én életemben is. A legutóbbi a március 31. volt, amikor április 1-én, hajnali 3-kor kerültem ágyba, mert összeomlott a honlapom és fontosnak gondoltam helyreállítani.

Azt kell megértenünk, hogy a szervezetünk is egy gépezet, amelybe homokszem kerülhet, amelytől eleinte csak csikorognak a fogaskerek, esetleg egy kicsit lelassulunk, de csupán csak idő kérdése, mikor fog tönkre menni a komplett rendszer.

Egy homokszem az a esemény, hogy az óramutatókat – évente 2x – tologatjuk ide-oda. Most már van ugyan reményünk rá, hogy ennek hamarosan vége. Az nem mindegy, hogy melyik marad és melyiket fogjuk kidobni, mert a szervóránkat nem tudjuk semerre sem állítgatni.

Úgy gondolom, hogy előrébbre valók az életünk fennmaradását szolgáló folyamatok tiszteletben tartása, mint egy olyan állapot, amelyben csak vegetálunk. Élni szeretnék és nem vegetálni!

Az erőszak soha nem szül jó vért. Akkor sem, amikor minden erőnkkel igazodni akarunk az új formulához, mert a szervi-idegrendszeri alkalmazkodásunk folyamata iszonyúan lassú lesz. Hiszen ma is vannak még olyan reflexeink, amelyek az ember földi megjelenésével egyidősek. Ez pedig – a tudomány mai állása szerint – kb. 6 millió évvel ezelőtt történt. Például: a félelem érzése és a füst szaga, amelyekre azonnali válaszként beindul az ürítés, de ilyen a védekezés üss vagy fuss reflexe is.

Becsaphatjuk magunkat, de az árát is meg fogjuk fizetni. Velünk együtt a szeretteink és a további leszármazottaink is.