Mit tudnak a virág napok?

Ma éjszaka 1 órától ismét zsír, olaj és virág nap van és lesz is egészen 11-én hajnali 3 óráig.

Szóval, ma virágnap van.

Nem, nem, nem névnap, mert az már volt novemberben.

Minden alkalommal, amikor levegő minőségű csillagkép felett jár a Hold, el szoktam mondani, hogy a lehető legkevesebb zsiradékot tartalmazzon ilyenkor a táplálékunk.

Egy nyelvtani túlzással mondhatjuk azt, hogy a virág nap, azonos hangalakú, de kettős jelentésű kifejezés. 😀

Ezeknek a napoknak az egyik jellemzője, amennyiben az ehető virágok, valamint a konyhakerti növények virágnak nevezett, fogyasztásra alkalmas részét részesítsük előnyben – amennyiben van választási lehetőségünk -, tevőlegesen is támogatjuk az immunrendszerünket.

Ilyen növényeink például a karfiol félék, amelyeket virágkelnek is szoktak hívni. Ma már többéle színben találkozhatunk velük. A különböző színek ízhatása nagyon hasonlít egymásra, ugyanakkor, a szó szoros értelmében, megszínesítik az étrendünket. A formaviláguk egyre bővül. A legismertebb a pagodakarfiol.

A brokkoli is virága a maga növényének. Fontos szerepe van az emésztő traktus utolsó szakaszának, a bélrendszernek a tisztántartásában, mert ahogyan azt Paracelsus már a középkorban tudta és tanította: „A halál a belekben lakozik.” Az utóbbi időben, szerencsére,  visszaszivárgott a köztudatba ez az orvostudományi tény.

Halkan megsúgom, hogy valójában nem virágok ők, csak virágrügyek. Ez azonban semmit sem von le élvezeti értékükből.

A másik jelentésében, értelmezésében a virág napoknak, okosan használva, a növények tudását a saját hasznunkra fordíthatjuk.

Mit tud egy ilyen nap?

Az talán már köztudott dolog, hogy a gyógynövények nagy részének a virágát használjuk teának, kencének, tinktúrának stb.
Aki pedig ezeket a gyógyító virágokat ilyen virágnapon be tudja gyűjteni, az sokkal több hatóanyaghoz jut, mint bármely más napokon.

Bár az utóbbi 3 évtizedben nagyon sok növényről megtanulhattuk, hogy nem gyom-, hanem gyógyító növény, azért nem mindet látjuk szívesen a kertünkben.

Az egyik legfárasztóbb tevékenység a gyomlálás, ha az emberlánya/fia rendesen akarja csinálni. Amíg nem volt öngyógyító kiskertem, addig kihúztam vagy kikapáltam és menetközben összegyűjtöttem egy vödörben, majd a kukában landolt. Szerencsére – még jóval a szelektív kukák előtt – bevezették a kerületünkben a zöldhulladék gyűjtését.

Vannak olyan levegős napok, amelyek során a kihúzott vagy kikapált gyomokat nem kell összeszedni, bátran ott lehet hagyni, mert ténylegesen lebomlanak.

Amikor ez aktuális lesz, időben jelezni fogom. Bár én változatlanul az öngyógyító kiskert és a komposztálás elkötelezett híve vagyok.