Miniszoknya vs. egyensúly

Amikor a Mérleg csillagkép fölé ér a Hold február 1-én déli 12 után, nagyobb hangsúlyt fektetünk az egyensúlyra.

Tudom, kicsit eretnek gondolkodásom van, de nekem a mérlegről, az egyensúly és a nagyanyám egyik mondása jut eszembe. A miniszoknyára, erősen mély dekoltázsra, no meg a bikinire szokta mondani, hogy amit nem árulunk, azt nem tesszük a kirakatba.

Hogy jön ez most ide?

Hát, kérem szépen, az egyensúly okán, mert a világ úgy van berendezve, csak akkor tud jól működni, amikor a dolgok egyensúlyban vannak. A társadalomban és a természetben, globálisan.
Természetesen mi egyénileg is csak akkor működünk jól, amikor nem engedjük, nem hagyjuk elbillenni a mérleg nyelvét valamelyik oldalra.

Ezt azonban, sajnos, az emberek 80 %-a nem tudja megteremteni magának. A külsőre, amit látni engedünk a világnak, vagyis a látszatra, többnyire szoktunk figyelni. Ki-ki ízlése és lehetősége függvényében törekszik a megjelenésében az összhangra.

Termelő és szolgáltató iparágak tömkelege van jelen például azért, hogy elegánsnak, csinosnak láttathassuk magunkat mások előtt. Erről szól többek között az a szólás is, hogy „első benyomás csak 1 van„. Mondjuk ezt úgy, hogy tisztában vagyunk vele, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, nem vagyunk megáldva röntgen szemekkel. Mondjuk, mert milyen könnyű is véleményt alkotni a külső, a látszat, az 1. benyomás alapján.

Igen, tudom, vannak alkalmak és helyzetek, amikor igenis fontos a külcsín, a jó megjelenés. És igen, az én ruhatáram is úgy épül fel, mint mindenki másé.  Van benne utcai meg otthoni és ezek további „alfajai” is.

A kérdés inkább az, szerintem, hogyan is állunk a külsőnk és a belsőnk közti arányokkal? Meg tudjuk teremteni mindennap? Mennyi ideig vagyunk képesek megőrizni?

Persze, hogy meg tudjuk teremteni. Ha kell, akár minden nap is. Nos, a megőrzése már ennél sokkalta nehezebb. Azért macerás, mert nem vagyunk remeték vagy apácák és el sem vonulhatunk egy lakatlan szigetre. Ó, pedig néha, de jó is lenne!? 😀 Különösen most, amikor a korlátozásokkal teletűzdelt hónapoknak még mindig nincs vége.

Van aki több, van aki kevesebb békát tud lenyelni, mielőtt néha borul a bili. Aztán jön a szánom-bánom, a mosoly szünet, no meg – szerencsés esetben – a bocsánat kérés.

Jól gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül?

Régóta tudom, hogy soha sem a zűrösnek, nyűgösnek, kellemetlennek ítélt helyzettel van a gond, hanem kizárólag azzal, amit gondolunk róla. Mégis rengeteg évnek el kellett telnie addig, amig a reakcióimat ehhez tudtam igazítani.

Kezdetben azt a „varázsmondatot” használtam, hogy: Mi a legrosszabb, ami történhet? Már ez is sokat javított a hangulatomon és mindeközben megváltozott a hozzáállásom is. Ma már látom a különbséget – majdnem mindig 😀 -, hogy mi múlik rajtam és mi az, ami nem az én dolgom.

Amennyiben elő szokott fordulni a te életedben is nehezen kezelhető helyet, akkor felajánlom neked  az új, a megkönnyebbülést segítő első gondolatomat.

Mindenre van megoldás és meg is találom! Fogd, vidd és használd!

Akár hiszed, akár nem az 1. benyomás biztosan pozitív lesz, amikor a belső egyensúlyt sikerül megteremtened, mert a testbeszéd mindent elárul. Azt is, amikor az elegancia mögött káosz van legbelül.